Godra Zsolt: „Tudjuk, mi a dolgunk!”
Szabad Emberek Pártja

Godra Zsolt: „Tudjuk, mi a dolgunk!”

Godra Zsolt, a Color Metal ügyvezetője és tulajdonostársa veszi át Albert Sándor megüresedő tanácsosi helyét a székelyudvarhelyi önkormányzatban. Többek között erről is döntöttünk a januári kibővített frakcióülésünkön, amikor kiderült: a listán következő Ferencz Albert nem vállalja a mandátumot.

Godra Zsolt Sepsiszentgyörgyön született, ám mostanra életének több mint felét székelyudvarhelyiként élte meg. Feleségével 27 éve, egyetemi tanulmányaikat követően költöztek Székelyudvarhelyre.

2008 óta a Color Metal ügyvezetője és tulajdonostársa. Hazai pályán inkább a karitatív jellegű tevékenységeik által váltak ismertté. Rendszeres támogatói a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, és a Harghita Business Center fiatalokat célzó szakmai programjainak. De az Udvarhely Néptáncműhely, a Tomcsa Sándor Színház, Művelődési Ház programjait is felkarolják.
Zsolt egyébként rendületlenül hisz a szebb időket megért székelyudvarhelyi sportélet fellendülésében is. Az általa vezetett vállalkozás a 2013-as újraindulása óta a Futsal Klub főtámogatója, ő pedig a kezdetekkor a klub menedzsmentjében is aktív szerepet vállalt.

Azt mondja, a Szentgyörgy-Udvarhely párhuzam mindig ott volt az elmúlt évek baráti beszélgetéseiben. Szentgyörgyi barátai Udvarhely üzleti dinamikáját, az emberek nyitottságát, a székely anyaváros titulust irigyelték, amíg az udvarhelyiek a szentgyörgyi városvezetés fejlesztéseit csodálták sóvárogva.
Állítja, ahol tiszta, átlátható viszonyok vannak, ott a városvezetés eredményes munkát és nem tartalmatlan politizálást jelent. A város fejlesztése érdekében folytatott önkéntes munka számára tehát nem politizálás.

Csapatunk döntése értelmében Zsolt veszi át a városmenedzseri posztra sikeresen vizsgázó Albert Sándor megüresedő helyét az önkormányzati testületben. Ebből az alkalomból készült mini-interjúnkat alább olvashatják:

A kampányban tizenötödik voltál a Szabad Emberek Pártjának udvarhelyi listáján. Első ránézésre nem tűnik egy befutó helynek a tizenkilenc fős udvarhelyi önkormányzatban.

Hát valóban nem. Amikor tavaly augusztus elején beszélgettünk a programunkról, akkor volt egy helyelosztós gyűlésünk is. Akkor a csapatból többen is határozottan kijelentették, hogy ők részt akarnak venni ebben a munkában: ők vitték az első helyeket. Aztán voltak kollegák, akik ugyancsak határozottan a lista 24-ik helyét kérték. Én akkor úgy voltam ezzel, hogyha egyértelmű többségünk lesz, ami garancia arra, hogy könnyebben át tudjuk vinni az elképzeléseinket, akkor talán. Őszintén, abban a pillanatban nem is gondoltam, hogy a tizenötödik pozícióval valaha bejutok a tizenkilenc fős önkormányzati testületbe. Amúgy ezen nem volt sok idő gondolkodni: ez az egész beszélgetés a helyek elosztásról nem tartott tovább fél óránál.

Azóta lejárt a választás. Benned is változtak a dolgok?

Aktívan részt vettem annak a szűkebb csapatnak a munkájában, akik összerakták a csapat városfejlesztési stratégiáját, illetve ahol meghatározták az ehhez szükséges költségvetést. Vagyis megpróbáltuk a 11 pillérre épülő programnak összerakni a cash-flowját. Ezeken a munkaüléseken azt éreztem, összekovácsolódott a csapat. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, messze az elvárásaim fölött alakult a csapatkohézió. És már akkor, a kampány vége felé, egy szűkebb körben ki is jelentettem, már szinte bánom, hogy nem kértem bejutó helyet.

Szépen lassan úgy alakultak az események, hogy most itt a lehetőség. Aktívan részt vettél a csapat munkájában kampány közben és a választások után is. Könnyű lesz felvenni a fonalat?

Egyike vagyok azoknak a külső szakértői csapattagoknak, akik a mai napig aktívan részt vesznek a bővített frakció életében. Ez a csapat a kezdetekkor vállalta, az adott szakterületeken munkát folytatunk: én az elején a Gazdaságfejlesztés és a Sport és egészséges életmód pillért jelöltem meg, hogy ezekben a csoportokban dolgoznék szívesen külsősként. Szóval napirenden vagyok a történésekkel. Jelen pillanatban éppen a versenysport auditját végezzük a sportpilléres kollégákkal, és itt is nagyon hamar világossá vált, ez munkában mit jelent. Frakcióvezető kollégám, András Lehel még azon a bizonyos helyosztó beszélgetésen jelezte, ő úgy érzi, havi 40 órát fog a következő négy évben arra áldozni, hogy ez a történet jól működjön. Október végén már mondogattuk: „Lehel, te máris túlórázol”.

De nem spórolhatunk a munkával, neki kellett fogni és keményen dolgozni, mert majdnem kétharmadunk van a tanácsban. Nyilvánvaló, ez egy maximális felelősséget is jelent. Ami főleg a mi vállunkra került. Érezzük, hogy nagy az elvárás az emberek részéről.

Mi volt a motivációd a szakértői, és mostmár a tanácsosi szerepre?

Tulajdonképpen elég erős motivációt jelent annak a közösségnek az elvárása amiben élek. A baráti és családi kapcsolataim, a kollégáim, akikkel nap mint nap találkozom. Sokan megtették, mások nem merték hangosan kimondani, de nagyon erős az elvárás, és nagyon sokan türelmetlenek. Sokan jelezték azt is, hogy még akkor is ha a tizenötödik helyen voltam a listán, de miattam szavaztak a csapatra. Ez egy elég kemény motiváló erő tud lenni. Nem szeretnék csalódást okozni a barátaimnak és ismerőseimnek, de azoknak sem, akiket személyesen nem ismerek, de bizalmat szavaztak nekünk, nekem.

De mi a te személyes motivációd ebben a munkában?

Komolyan gondoltam, hogy amit a kampányban felvállaltunk, azt meg is kell csinálni. Azt szeretném, Udvarhely egy ékszerdoboz kisvárossá váljon, hogy 4 vagy 8 év múlva egyre több érvünk legyen arra, hogy a fiataljaink visszatérjenek szülővárosukba. Ez pedig magától nem fog kialakulni, ezért dolgozni kell.

Ami a még személyesebb motivációt illeti: 50 fölött vagyok és lassan jönnek az unokák. Igen, személyesen is érintett vagyok ebben a folyamatban. Annak örülök, hogy a lányom és vejem úgy döntöttek,  külföldi éveik után itthon folytatják, és örömmel látom azt, sikerélményeik is vannak. Remélem, pár év múlva a fiam is úgy dönt majd, hogy hazaköltözik. Ilyen példákat szeretnék látni közvetlen ismerőseim körében, de nem csak. Ezért megéri dolgozni.

Tudjuk, hogy nem csak rajtad múlik, de mit szeretnél felmutatni konkrét eredményként a mandátum végéig?

A sportpilléres székemből nézve a dolgot, két dolgot szeretnék a mandátumunk végéig teljesíteni: uszodát kell építenünk a városnak, és meg kell találnunk a helyét és finanszírozási forrását egy új, multifunkcionális sportcsarnoknak.

Ezekhez nagyon rövidtávon, vagyis 2021 végéig el kell készítenünk a város sportstratégiáját, ami tartalmazni fogja a sport infrastruktúrában felállítandó prioritásokat. Azt látom, hogy innen hiányzik a vízió. Az elmúlt években az alkalom szülte az ötleteket, és nem egy hosszútávú elképzelés alapján történtek a dolgok. Szóval ezt az auditot minél hamarabb le kell futtassuk és ennek megfelelően egy rendes uszodát szeretnénk építeni Székelyudvarhelyen. Nem egy 25 méteres tanuszodára gondolok, hanem olyanra, amely méreteit tekintve megfelel az olimpiai paramétereknek.

Ugyanakkor a mandátumunk végéig, mint mondtam meg kell találnunk a megfelelő területet, ahová felépíthetünk egy multifunkcionális sportcsarnokot. Valamint biztosítanunk kell a szükséges forrást is. Bízom abban, hogy mielőbb sikerül rendezni anyaországi kapcsolatainkat és számítunk a szakmai, anyagi támogatásukra, de ez csak az első opció lenne, mert a pandémia okozta válság új lehetőségeket nyit ezen a téren hazai berkekben is. Jelentős uniós forráshoz jutott Románia is, melyet infrastrukturális fejlesztésekre költhet. Meggyőződésem, hogy az ilyen projektekre a következő négy évben könnyebben találunk lehetőségeket mint a korábbi években.

A listánk egyébként nem rövid, amit a kampányban vállaltunk. És hát ott van az a tizenhárom uniós pályázat is, amelyeknek gyakorlatilag lejár a kivitelezési határideje a mandátumunk végére. Ez így már kihívásnak bőven elég.